Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gyurcsány Ferenc vendégségben!

2008.05.26

            Gyurcsány Ferenc vendégségben.

 

Az MSZP Munkás és Érdekképviseleti tagozata párbeszédre hívta Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt, május 24.-re, a budapesti Törekvés Művelődési Központba. A meghívást a miniszterelnök elfogadta. Az MMP-2006 és az MSZP Munkástagozata között lévő együttműködési megállapodás értelmében, azok az MMP-2006-os helyi vezetők is meghívást kaptak, ahol ez az együttműködés eredményesnek mondható. Ilyen indíttatásból kapott meghívást az MMP-2006 Hadú-Bihar megyei elnöke, Mihály János is, aki részt is vett az összejövetelen, és tudósítja a közvéleményt a történtekről, részben objektíve, részben politikai álláspontja szerint.

 

Az értekezletet Filló Pál a tagozat elnöke nyitotta meg. Köszöntötte a miniszterelnököt, és a jelenlévőket, köztük számos szakszervezeti vezetőt. Javasolta, hogy a témák a kiküldött meghívó szerinti sorrendben kerüljenek napirendre, vagyis:

  • „Út a munkához” című kormányprogram megvalósításának lépései.
  • Leszakadó társadalmi rétegek felemelkedésének lehetséges alternatívái.
  • Szakképzés fejlesztésének lehetséges módozatai.
  • Munkás és érdekképviselet.

 

A miniszterelnök sorjában elmondta saját és kormánya álláspontját a fenti témakörökről, melynek inkább összefoglaló, mint részletező jellege volt. Kiemelte, hogy csak úgy lehet a gazdasági életben és az életszínvonal emelkedésben előbbre jutni, ha munkahelyeket teremtünk, és változtatunk az adózás jelenlegi rendszerén. Ami az adózást illeti, azt igazságosabbá kell tenni, vagyis aki nagyobb nyereségre tesz szert, az nagyobb mértékben vegye ki részét az adózásból is. Éppen emiatt nem fogadható el az egykulcsos adórendszer, mivel nem tesz különbséget a kis és nagy keresetű között, még akkor sem, ha az egymilliónak kisebb a 12%-a, mint százmilliónak. S visszatérve a munka világára, megállapítható, hogy ma túl kevesen dolgoznak azok közül, akik munkaképesek. Részben azért, mert nincs elegendő munkahely, részben pedig azért, mert nem kellő körültekintéssel működtetjük a különböző, munka nélkül is adható juttatásokat. S az út a munkához, amit a kormányprogram tartalmaz, nem varázsütésre fog megvalósulni, hanem több szálon futó folyamatok egyesítésével. Ennek a folyamatnak az egyik kiemelkedően fontos része az oktatás, ezen belül pedig a szakmunkásképzés. Elismerte a miniszterelnök, hogy ma nem túl nagy a presztízse a szakmunkás szintű munkavégzésnek. Újra kialakultak a hiányszakmák, akiket már jól meg tudnának fizetni, de az ilyen szakmunkások részben kevesen vannak, részben már nem az országban dolgoznak. Ennek oka, hogy a munkaerő-piacon nem vagyunk képesek, vagy hajlandóak a minőségi munkaerő megszerzésére.

 

A fenti gondolatsor összekapcsolódott a „szakképzés fejlesztésének lehetséges módozatai” című kérdéskörrel is. Ezzel összefüggésben szóba hozta a miniszterelnök, a szakképzés kormányszintű támogatásának a fokozását, melynek alapvetően két irányát lehetne preferálni. Az egyik az intézmények korszerűsítése, a legmodernebb technikák, technológiák alkalmazása az oktatásban, vagyis a 21. század szintjére emelni ebben a körben is az oktatás-kultúránkat. Ezzel világszínvonalúvá és piacképessé tudnánk tenni, egyben újra rangot tudnánk adni a fizikai munkának, ami már nem is hasonlítana a hagyományos kétkezi munkához. A másik része ennek a gondolatsornak: a fiatalokkal is meg kell értetni, hogy, nemcsak az informatikusoknak, az ügyvédeknek, a közgazdászoknak van rangja ebben az országban, hanem a kőművesnek, a villanyszerelőnek, a hegesztőnek, vagyis a szakmunkának is. Ezek legalább olyan fontosak, mint azok, amelyekhez felsőfokú végzettség szükséges, és az ott tanulók még anyagi támogatásban is részesülnek. Egyetértve a miniszterelnök, a munkástagozat és a szakszervezetek javaslatával, miszerint be kellene vezetni a szakmunkásképzésben is az ösztöndíj rendszerét. Ezen a szinten ugyanis több az olyan tanuló, aki szegényebb családban él, és taníttatása komoly problémák elé állítja a családot. Ezért fontos, a tehetségének és szorgalmának hasonló jutalmazása, mint a felsőfokú képzésben. Egyszóval, be kell vezetni a szakmunkásképzésben is az ösztöníj-rendszert.

 

Külön kiemelte a miniszterelnök a szakszervezetek szerepét, a munkavállalók hatékonyabb érdekképviseletének a fontosságát. Sajnálatos, hogy a kis és közepes vállalkozásoknál nem jellemző a szakszervezetek jelenléte. Így a dolgozók kiszolgáltatottsága, a feketemunka végzése, a zsebből való fizetés meglehetősen jellemző, ami szintén a gazdasági élet hatékonyabb fejlődését gátolja. Ehhez a témához egyébként hozzászóltak a jelen lévő szakszervezeti vezetők is, (vasas, kereskedelmi, bányaipari, vasutas) akik részben alátámasztották a miniszterelnök álláspontját, részben további adalékkal szolgáltak a dolgozók kiszolgáltatottságát, kizsákmányolását előidéző problémákról. Többek között a munkaidő hosszáról, a munkarendek esetlegességéről, vasárnapi és ünnepnapokon történő dolgoztatásról, a munkakörülményekről, védőfelszerelésekről és a béren kívüli juttatásokról. Helyesnek tartják az üdülési csekk, az étkezési bon további fenntartását, esetleges növelését, és nem tartanák helyes lépésnek ezek megadóztatását.

 

Bár a témakörök indokolták volna a részletesebb tájékoztatást, de a rendelkezésre álló két és fél óra, erre nem volt elegendő. Azt mindenképpen elismerésnek kell minősíteni, hogy a miniszterelnök a munkásember problémáit felvető fórumon hajlandó volt megjelenni és partnerként szerepelni, javaslatokat befogadni, a megoldásukra ígéretet tenni. Az ilyen párbeszédekre sűrűbben kellene alkalmat teremteni, mert a valós problémák csak így juthatnak el viszonylag hiteles formában a legfelsőbb szintig.

 

Egy másik párt tagjaként, és meghívottként részt venni egy kormánypárti rendezvényen, óhatatlanul is előjönnek olyan anomáliák, amelyek – politikai álláspontunk szerint - más megoldást igényeltek volna. Azon túl, hogy az értekezlet légköre és hangulata kiváló volt, (állva, nagy tapssal fogadják a főnököt, oda-vissza a tegező viszony volt jellemző, esetenként a humor sem hiányzott) kiérződött, hogy ezt előre szavatolni lehetett. De a mi felfogásunk szerint nem a legdemokratikusabb megoldás az, hogy csak felkért hozzászólók mondhatták el véleményüket, spontán hozzászólásra pedig nem volt lehetőség. A felkért hozzászólók, szakszervezeti vezetők, meglehetősen óvatosan fogalmaztak, bírálattal szinte nem is éltek. Aztán úgy nézett ki a dolog, hogy mégis kapott szót olyan is, aki előre nem lett felkérve, de ezek csak a kérdésfeltevés lehetőségével élhettek. Olyanok is voltak! Vagyis a demokrácia-gyakorlás igen halvány változatát mutatták be. Ettől függetlenül, - félre téve minden anomáliát - valami talán mégis elkezdődött, amit folytatni kellene. Nagyobb bátorsággal lehetne nyitni az MSZP-től balra álló párt vagy civilszervezetek felé, mert a valós és torzításmentes információk ebből az irányból hitelesebben áramolhatnának a kormány felé, mint a felkért hozzászólóktól. (Mihály J.)

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

metoxa@freemail.hu

(Nagy Ágnes, 2008.05.27 14:58)

Végre a párton belül van egy ember aki őszintén megmondja!Sok ijen pártag kel a MMP2006 ba!

Sok benne az igazság.

(Proletár., 2008.05.27 08:29)

Valóban igaza van Tatár Csabának abban, hogy ez a találkozó jócskán megkésett. Az ilyen egyeztető értekezleteknek szinte napi szinten kellett volna megtörténnie, de a polgári demokráciának ez nem sajátja. Ott nem kíváncsiak annak az embernek a véleményére, amelyki a terhet cipeli a vállán. De úgy látszik, hogy a többség még mindíg nem érti, hogy mit művelnek vele. Még mindíg nem él akkora nyomorban, hogy tegyen is ellene valamit. Mire rádöbben az igazságra és lépni akar, akkor már késő lesz.

tacsaba@freemail.hu

(Tatár Csaba, 2008.05.26 18:42)

Szerintem egy kicsit elkéset ezzel!Biztos kel a munkás szavazat is mostmár nem büdösek a melósok!!!Ugye elvtársak vagy úrak!